Sir Alex Ferguson

/1941. december 31. Glasgow/

Sir Alex Ferguson nem volt különösebben jó játékos. Végigjárt jó pár csapatot, játszott a Harmony Row-ban, a Durmchapel Amateursben, a glasgowi Queens Parkban, aztán a St.Johnstone-ban, a Dunfermline-ban, rövid ideig a Rangersben, aztán a hetvenes évek elején játékos managerként a Falkirkben. De valljuk be, nem váltotta meg a világot, bár eljutott a ligaválogatottságig. Nyilvánvaló a Rangers volt klubjai közül a leghíresebb, de a kékeknél olyan periódusban szerepelt amelyben szinte mindent a Celtic nyert meg... Javára szóljon, nem is erőltette sokáig, hogy futballistaként írjon új fejezetet a sportág történetébe. Hamar visszavonult. A hetvenes évek elején kis kihagyás után edzősködni kezdett az Ayr Unitedben, de akkoriban a családi élete állt még a fókuszban. Másfél év különbséggel megszülettek a fiai. Előbb Mark, majd az ikrek, Jason és Darren. (Közülük csak az utóbbi lett profi futballista, 18 éves korában az apja leszerződtette a Manchester Unitedhez. A srác azonban három év alatt mindössze 27 bajnokin játszott, majd 1994 januárjában átment a Wolverhampton Wandereshez. Az egykori skót utánpótlás-válogatott középpályás azóta már a Wrexham játékosa.) Alex az akkor az élvonalban szereplő Ayr United csapatánál dolgozott félállásban, majd 1974-ben néhány hónapig az East Stirling gárdáját vezette. Elcsábította azonban a St.Mirren. Tulajdonképpen ott, 33 éves korában kezdődött igazi edzői pályafutása. Három idényt töltött a tulajdonképpeni második vonalban, majd 1977 nyarán felhozta a gárdát az akkor már tízcsapatos elitbe. Mi több, bent is tartotta az egyre szebb játékot mutató legénységet. De a St.Mirren már nem vele indult a bajnoki dobogó felé, Fergie-t ugyanis 1978 nyarán leszerződtette az Aberdeen. Az argentínai világbajnokság nyarán mind a három skót sztárklub új menedzser után nézett. A Celtic Billy McNeill, a Rangers John Greig személyében korábbi legendás kapitányát kérte fel a posztra, az Aberdeen viszont a másik kettőhöz képest a jelentéktelen múlttal rendelkező, ám a St.Mirrennel feltűnést keltő Alex Fergusonra tett. S bár a következő idényben a protestánsok nyerték az FA-és a Ligakupát, a katolikusok a bajnokságot, a következő évek bebizonyították, hogy az Aberdeen csinálta a legjobb vásárt. A következő idényben ugyanis már a piros-fehérek nyerték a bajnoki címet, holott akadt olyan időszaka a bajnokságnak, amelyben a Celtic már 10 ponttal vezetett! Ám az "urak" (Dons, ez az Aberdeen beceneve) áprilisban a legnagyobb rivális otthonában is tudtak nyerni. Így 25 év után újra bajnoki címet szereztek klubjuknak. Fergusonék sikere óriási visszhangott váltott ki Skóciában. Azt megelőzően, hogy 1965-ben fordult elő legutóbb, hogy nem a Celtic vagy a Rangers nyerte a bajnokságot! Ezzel a sikerrel kezdődött az Aberdeen "aranykorszaka". A csapat Alex Ferguson irányításával összesen tíz címet nyert el. Háromszor lett bajnok (1980, 1984, 1985) négyszer nyerte el az FA- (1982, 1983, 1984, 1986) egyszer a Ligakupát (1986), egyszer a Kupagyőztesek Európa Kupáját (1983), egyszer pedig az Európai Szuperkupát (1983)! A piros-fehérek a nyolcvanas években Ferguson távozásáig csak 1986-ban végeztek a második helynél hátrább a bajnokságban, de akkor vigasztalásként megnyerték a két hazai kupasorozatot .A hazai frontok uralása mellett az Aberdeen a KEK elhódításával jelezte, Alex Ferguson keze alatt valóban Európa egyik legjobb csapata alakult a Pittodrie Parkban. A nyegyeddöntőben például az egy évvel korábban BEK-döntos Bayern Münchent-t győzte le a skót gárda. A bajorok negyedórával a befejezés előtt 2-1-re vezettek a Pittrodie Parkban, s biztos továbbjutónak tűntek. Ám ekkor Alex McLeish és John Hewitt góljaival fordított az Aberdeen. A belga Wattenscheid kiverése után a Real Madriddal vívta az Aberdeen a döntőt. Aligha kell ecsetelni, nem esélyesként. De a mély talajon, a szakadó esőben sokat ért a skótok hatalmas harci kedve, akarása. Eric Black gólját még Juanito kiegyenlítette büntetőből, de aztán John Hewitt történelmi találata a futballtörténelem harmadik skót nemzetközi kupagyőztesévé avatta Alex Ferguson legénységét. Fél évvel később az Aberdeen megmutatta, hogy korántsem a véletlen műve volt a remeklése. Az Athénben a Juventus ellen a BEK-serleget megnyerő Hamburger SV is kapitulálni kényszerült a Pittrodie Parkban. Az idegenbeli döntetlen után a skótok 2-0-ra verték a német gárdát. Ferguson a következő két és fél évben még uralta a hazai frontot, pedig a sikerek hatására egyre több játékosát környékezték meg a gazdagabb klubok. Elveszítette a Manchester Unitedhez távozó kedvencét Gordon Strachant is, s akkor még nem sejtette, hogy nem is olyan sokára életük újra találkozik, de akkor már az Old Traffordon.